Dédanyáink idején nagyon ritka volt, hogy valaki fehér kenyeret fogyasszon. Akkoriban a lisztek nem az üzletből lettek megvásárolva, hanem mindenki a saját maga által megtermelt búzát vitte őröltetni a malomba. Az őrölés során nem finomították a lisztet, ebből adódóan az eredmény egy magas rosttartalmú, sötét színű, egészséges, ráadásul kiadós készítmény volt.