Az ősz beköszöntésével az udvarról a lakásba kerülnek azok a szobanövények, amelyek kellemesen érzik magukat a kertben nyáron, de amikor hidegebbre fordul az időjárás, kénytelenek vagyunk a szoba melegében tartani őket a következő tavaszig. Ilyenkor megtelik a lakás növényekkel, kizöldülnek a szobák. Manapság már számos könyv és leírás létezik, amelyik elmondja, hogy melyik növény milyen helyen, milyen földben érzi jól magát.

Amikor egy szobanövény hozzánk kerül, nem mindig egyszerű megőrizni. A melegházak, ahol növesztik őket intenzív termesztésre vannak berendezkedve, itt is fontos, mint például az állattenyésztésnél, hogy a kicsi növényből, minél előbb „piacképes termék” váljon. Ezért olyan növekedésgyorsítókat is alkalmaznak, amelyektől a növény valóban rövid idő alatt megnő, de amikor megvásároljuk, nagyon valószínű, hogy el is pusztul. Lehet, hogy a pici növény az első fél év alatt, az intenzív növesztés hatására néhány évet él már és „belefárad”. Tehát, egyáltalán nem könnyű megőrizni egy vásárolt növényt a következő évre. Ez nem a vásárló hibája, aki sokszor nem is érti, hogy miért dönt úgy a növény, hogy egyszerre csak lekókad és nem tudunk életet lehelni belé. Persze azok a szobanövények, amelyek kibírják az első évet, nagy valószínűséggel túlélték ezt a kezdeti sokkot. Lehet, hogy csak annyit mutatnak, hogy megáll a növekedésük és egy két évig látszólag stagnálnak. Különösen azok a szobanövényekkel kell vigyázni, amelyeket egészen fiatalon, de már virágzóan vásárolunk meg. Amikor belegondolok ebbe a folyamatba, mindig az jut eszembe, hogy milyen jó, hogy az emberekre még nem találtak ki ilyen technológiát.