Dédanyáink idején nagyon ritka volt, hogy valaki fehér kenyeret fogyasszon. Akkoriban a lisztek nem az üzletből lettek megvásárolva, hanem mindenki a saját maga által megtermelt búzát vitte őröltetni a malomba. Az őrölés során nem finomították a lisztet, ebből adódóan az eredmény egy magas rosttartalmú, sötét színű, egészséges, ráadásul kiadós készítmény volt.

A házi lisztek felhasználása szintén otthon történt. Hetente egyszer összeültek az asszonyok és a kemencékben megsütötték az egész hétre való kenyeret. Az iparosodás következtében megjelentek a pékségek, amelyek felvásárolták a parasztság által termelt búza többségét, a lisztek fehér színűre lettek őrölve, így a gríz és a korpa mind külön is értékesíthetővé vált.

A köztudatban pedig elterjedt, hogy a fehér lisztek felhasználásával előállított kenyér, az úri kenyér. Néhány évtized alatt, a vidéken élőkkel sikerült elhitetni, hogy a fehér liszt a jó liszt, holott egyre elterjedtebbé kezd válni napjainkban a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek otthon történő elkészítése. Azonban vidékről sajnos lehetetlen a rozsliszt vagy a korpás liszt megvásárlása, a bioüzletekben olykor nagyon sokba kerülnek.